Magyar

Brüsszeli Nyilatkozat a Nyelvtanulásról

“Wer fremde Sprachen nicht kennt, weiß nichts von seiner eigenen.”
(Aki nem ismer idegen nyelveket, az a sajátjáról sem tud semmit.) Goethe

A Nemzeti Nyelvi Intézetek Európai Szövetségét (EFNIL) 2003-ban, Stockholmban alapították egy olyan hálózat létrehozásának céljából, mely az Európai Unió tagállamainak főbb nyelvi intézeteit és egyéb nemzeti nyelvi szervezeteit fogja össze. Az EFNIL minden egyes tagintézménye szorosan közreműködik és hozzájárul országa nyel­vé­nek, nyelveinek támogatásához és fejlesztéséhez. Az EFNIL tagjai azt a közös meggyőződést vallják, hogy a tevékenységükben érintett nyelvek az európai nyelvi sokszínűség szerves részét alkotják, és Európa kulturális sokféleségének és kulturális vagyonának alapját képezik. Saját nyelveik ápolása és további fejlesztése, valamint az uniós országok állampolgárai körében a közös európai identitástudat előmozdítása érdekében az EFNIL tagjai nem csak nemzeti/hivatalos nyelvük vagy nyelveik tanulását és használatát támogatják, hanem további európai nyelvek elsajátítását is. Természetesen minden euró­painak érdeke, hogy többnyelvűvé váljon, a cél pedig egy több nyelvet beszélő polgárság kialakulása a soknyelvű Európában. Az EFNIL tagjai e cél mellett kötelezték el magukat, és ennek érdekében a következő megállapításokat és ajánlásokat fogalmazták meg:

1.

Az európai integrációból adódóan egyre inkább csökkennek illetve eltűnnek eddig meglévő adminisztratív határvonalak, ami meg­sokszorozza a különböző nyelveket beszélők közötti kommuni­káció lehetőségeit. Ennek fényében alapvető fontosságú a nyelvek közötti fordítás, tolmácsolás és közvetítés, valamint az idegennyelv-tanítás és -tanulás új megközelítésmódjainak, mód­szereinek és feltételeinek megteremtése, a gazdasági és kulturális tapasztalatcsere, valamint az állampolgárok Európán belüli munka­vállalási és tanulmányi célú mobilitásának megerősítése érdekében.

2.

Európában bizonyos szakmai, oktatási és társadalmi körökben munkanyelvként az angol nyelv használata terjedt el. Min­da­mellett, hogy e jelenség gyakorlati jelentősége elfogadott, ki­emel­kedő fontossággal bír az európai országok hivatalos nemzeti nyelve(i)nek fenntartása megerősítése és további fejlesztése is vala­mennyi működési területükön.

3.

Az európai országok minden állampolgára számára lehetővé kell tenni azoknak az idegen nyelveknek az elsajátítását, amelyekre munkájukban, társadalmi életükben, tanulmányaikban és sze­mé­lyes fejlődésükben a leginkább szükségük van. Biztosítani kell számukra azt a jogot, hogy idegen nyelvi kommunikációs képes­ségeiket igazoló elismert bizonyítványt szerezhessenek, és azt bármely tagállamban elismertethessék, mint a munkavégzéshez és tanuláshoz szükséges képesítést.

4.

Az európai tagállamokban folyó oktatásnak elő kell segítenie, hogy a többnyelvű kommunikáció szellemében a tanulók az első nyel­vükön kívül más nyelveken is tanulhassanak. Az oktatásnak ösztönöznie kell a többnyelvű kommunikatív készségek fejlődését és a kulturális tudatosságot.

5.

Mindezek fényében az EFNIL felhívja az európai államok kor­mányait, hogy az országok nemzeti nyelve(i)n történő oktatás mellett erősítsék és fejlesszék az idegennyelv-tanulást is.

5.1

Az iskolarendszerű és azon kívüli oktatásnak széles, valamennyi hivatalos európai nyelvet tartalmazó választékot kell nyújtania, ahol csak lehetséges.

5.2

Az 1+2 nyelvű (= anyanyelv + két másik nyelv) kommu­nikációra való képességnek minimálisan elérendő célként kell szerepelnie valamennyi ország alap- és középfokú oktatási rend­szerében. Ha az első nyelv az adott országnak nem hivatalos nyelve, a tanult nyelvek egyike az kell, hogy legyen.

5.3

Két idegen nyelv aktív használatán túl ösztönözni kell további nyelvek passzív használatát is a többnyelvű beszéd- és szöveg­értés fejlesztése érdekében (vagyis minden egyes beszélő a saját nyelvét használja és megérti a másikét).

5.4

A felnőtteket ösztönözni kell arra, hogy tökéletesítsék nyelvismeretüket országuk nemzeti/hivatalos nyelve(i)n, és tanuljanak idegen nyelveket. Az egész életen át tartó tanulásnak a nyelvtanulást is magában kell foglalnia. Növelni és javítani kell a felnőttek tanulási lehetőségeit a formális és nem formális felnőttképzésben, a munkahelyen, valamint egyéb magán- és közintézményekben.

5.5

Az országhatárokon belül zajló idegennyelv-tanulás mellett bővíteni kell a külföldi nyelvtanulás lehetőségeit. Mindenekelőtt az Európai Unió tagállamai közötti diák-, hallgató-, tanár- és munkavállaló-cserekapcsolatok adminisztratív feltételein kell javítani.

5.6

Az Európai Unió minden egyes tagállamában több és jobb lehetőséget kell biztosítani a letelepedett, de az ország nemzeti nyelve(i)t nem anyanyelvként beszélő gyermekek és felnőttek számára az ország nemzeti nyelve(i)nek elsajátítására, anya­nyelvi készségeik megőrzése és fejlesztése mellett.

6.

A nemzeti kormányoknak és az EU intézményeknek egyaránt támogatniuk kell újabb és fejlettebb nyelvi eszközök és források létrehozását az idegennyelv-tanulás elősegítése érdekében. E for­rások és eszközök magukban foglalnának közös európai stan­dardok­nak megfelelően kialakított egynyelvű, többnyelvű és pár­huzamos szövegkorpuszokat, tematikus szótárakat, terminológiai adatbanko­kat,szótárakat,automatikusfordítóeszközöket,valamint nyelvtanítási és szabadon hozzáférhető tanulási anyagokat. Kiemelt figyelmet és támogatást kell nyújtani azon nyelveknek és nyelvpároknak, amelyeket a piac eddig elhanyagolt.

7.

A nyelvoktatást és -tanulást is magában foglaló nemzeti és európai nyelvpolitika megfelelő megalapozásaként javasoljuk egy európai nyelvi megfigyelőrendszer (European language monitor – ELM) felállítását, az Európai Bizottság által kidolgozott „Európai Nyelvi Kompetenciamutató” esetleges kibővítéseként. A nyelvi környezet állandóan változik, így annak folyamatos figyelemmel kísérése elengedhetetlen. Az ELM információs rendszerként működne, amely rendszeresen gyűjti és értékeli az Unió tagállamaira vonatkozó, a nyelvi környezettel, és azok alakulásával kapcsolatos adatokat, beleértve az idegen nyelvi készségre és az idegennyelv-oktatásra vonatkozó adatokat is. Az EFNIL tagszervezetei természetszerűleg részt vállalnának egy ilyen ellenőrzési rendszer kialakításában.

8.

Az EFNIL támogatja az Európai Unió intézményeinek és az Európa Tanácsnak a többnyelvű Európa fenntartására és megerősítésére tett erőfeszítéseit és erre létrehozott programjait, melyek az európai polgárok soknyelvűségének támogatásával valósulnak meg.

9.

Az EFNIL tagszervezetei folyamatosan törekszenek a kölcsönös együttműködésre annak érdekében, hogy minél több ismeretre tegyenek szert az európai nyelvekről és az európai országokban tapasztalható nyelvi folyamatokról. Mindezek eredményeként fel­készül­tebben terjeszthetik országaikban az európai többnyelvűség iránti elfogadást és megértést.